Babázós=)

Szombat délután vedégeink voltak, Tatabányán élő unokatesómék látogattak meg minket. Pici lányuk van, úgyhogy ez egyben azt is jelentette, hogy baba-délutánunk lesz=) nem bántam, mert nagyon-nagyon rég láttam már a kis Kingát, és kíváncsi voltam rá.
Hát alaposan megnőtt a kisasszony, de a legnagyobb meglepetés számomra, hogy végre van hajacskája!!! Egész eddigi életében csak kopaszon láttam, most már végre szép barna haja van!!!:D
Kinga nagyon érdeklődő, mozgékony kiscsaj, egy percre sem áll le, izgalmas vele az élet. A délután nagy részét kertben töltöttük, és anyu javaslatára szedtünk egy hatalmas tál ribizlit. Számomra teljesen meglepő volt, hogy már érnek a kertünkben a gyümik...hát hiába, sose voltam és valószínűleg sose leszek egy kert-párti emberke...:D szívesen elüldögélek kinn(persze nem naphosszat)de az, hogy én ültessek, öntözzek, virágot szedjek stb...sosem érdekelt...
Talán azért, mert mindig is így nőttem fel, teljesen természetes volt, hogy van kertünk. Ha nem lenne rá lehetőségem, biztosan jobban vágynék rá...
Örök törvény,de igaz, mindig az kell, az hiányzik, ami nincs, amit nem kapunk meg. Pedig boldogabbak lehetnénk, ha azt értékelnénk, mennyi mindenünk van...
Hallottam egy találó mondást erre: "Meg kell tanulni vágyakozni azután, ami a miénk..."
milyen naaagyon igaz=)

Szóval egész kellemes volt a Kingás délután, de azért megerősítettem magamban, hogy még jó 10 évig a közelébe sem szeretnék kerülni az anyukaságnak:D
Amellett, hogy rengeteg örömet ad, iszonyatosan nagy meló.....!!!mindig résen kell lenni.
De úgy látom, Kinga anyukájának, Anitának mindez egyáltalán nem esik nehezére. Sokszor hallottam már, hogy vannak nők, akik "anyának születtek". Nos, ha igaz(bár nem hiszek benne)akkor Anita ilyen. A kislánya az élete, mindent megtenne érte.
Ahogy az én anyukám is mindig mindent megtenne értünk. Sokszor eszembe jut, leszek-e valaha olyan anya, mint ő???(ha leszek egyáltalán...)
Azt mondják, akinek rossz anyukája volt, annak nagyon nehéz, mert mindent el kell követnie, hogy ő maga ne kövesse el ugyanazon hibákat...
Nos, akinek olyan fantasztikus anyukája van ,mint nekem, annak se könyebb...
Bennem mindig megvan az érzés, hogy sosem érek majd fel hozzá:(sosem leszek olyan jó, mint ő:(

A bejegyzést egy nagyon szép, ide illő idézettel zárnám:

"Mikor megszülettem, nem jeleztek nagyot
Messiást mutató, különös csillagok
Csak az anyám tudta
Hogy királyfi vagyok....."

talán ezért az érzésért érdemes vállalni az egész cirkuszt, amit anyaságnak hívunk...=)