Szombat délután vedégeink voltak, Tatabányán élő unokatesómék látogattak meg minket. Pici lányuk van, úgyhogy ez egyben azt is jelentette, hogy baba-délutánunk lesz=) nem bántam, mert nagyon-nagyon rég láttam már a kis Kingát, és kíváncsi voltam rá.
Hát alaposan megnőtt a kisasszony, de a legnagyobb meglepetés számomra, hogy végre van hajacskája!!! Egész eddigi életében csak kopaszon láttam, most már végre szép barna haja van!!!:D
Kinga nagyon érdeklődő, mozgékony kiscsaj, egy percre sem áll le, izgalmas vele az élet. A délután nagy részét kertben töltöttük, és anyu javaslatára szedtünk egy hatalmas tál ribizlit. Számomra teljesen meglepő volt, hogy már érnek a kertünkben a gyümik...hát hiába, sose voltam és valószínűleg sose leszek egy kert-párti emberke...:D szívesen elüldögélek kinn(persze nem naphosszat)de az, hogy én ültessek, öntözzek, virágot szedjek stb...sosem érdekelt...
Talán azért, mert mindig is így nőttem fel, teljesen természetes volt, hogy van kertünk. Ha nem lenne rá lehetőségem, biztosan jobban vágynék rá...
Örök törvény,de igaz, mindig az kell, az hiányzik, ami nincs, amit nem kapunk meg. Pedig boldogabbak lehetnénk, ha azt értékelnénk, mennyi mindenünk van...
Hallottam egy találó mondást erre: "Meg kell tanulni vágyakozni azután, ami a miénk..."
milyen naaagyon igaz=)
Szóval egész kellemes volt a Kingás délután, de azért megerősítettem magamban, hogy még jó 10 évig a közelébe sem szeretnék kerülni az anyukaságnak:D
Amellett, hogy rengeteg örömet ad, iszonyatosan nagy meló.....!!!mindig résen kell lenni.
De úgy látom, Kinga anyukájának, Anitának mindez egyáltalán nem esik nehezére. Sokszor hallottam már, hogy vannak nők, akik "anyának születtek". Nos, ha igaz(bár nem hiszek benne)akkor Anita ilyen. A kislánya az élete, mindent megtenne érte.
Ahogy az én anyukám is mindig mindent megtenne értünk. Sokszor eszembe jut, leszek-e valaha olyan anya, mint ő???(ha leszek egyáltalán...)
Azt mondják, akinek rossz anyukája volt, annak nagyon nehéz, mert mindent el kell követnie, hogy ő maga ne kövesse el ugyanazon hibákat...
Nos, akinek olyan fantasztikus anyukája van ,mint nekem, annak se könyebb...
Bennem mindig megvan az érzés, hogy sosem érek majd fel hozzá:(sosem leszek olyan jó, mint ő:(
A bejegyzést egy nagyon szép, ide illő idézettel zárnám:
"Mikor megszülettem, nem jeleztek nagyot
Messiást mutató, különös csillagok
Csak az anyám tudta
Hogy királyfi vagyok....."
talán ezért az érzésért érdemes vállalni az egész cirkuszt, amit anyaságnak hívunk...=)
2009. június 13., szombat
2009. június 6., szombat
partytime=)
Tegnap drága Anitámmal és rengeteg vendégével töltöttem az estét=) jó volt nagyon, mint eddig minden buli, amin ezzel a csajszival voltam. Mostanában csomószor eszembe jut, mennyire szerencsés is vagyok a barátaim miatt, és mennyire jól alakult ilyen szempontból ez a második győri évem. Kétségtelenül az egyik legnagyobb ajándék(amellett, hogy szerintem baromi jól választottam lakótársakat magamnak...)Anita és a vele eltöltött idő, a vele megélt közös élmények:) nem is értem, hogy elsős korunkban miért nem álltunk ilyen közel egymáshoz. Mondjuk Anitám kétségkívül az a lány, akit nem szabad a külsejéről megítélni, akit meg kell ismerni, mert ég és föld a különbség aközött, ami az embernek az első benyomása róla és ami ő valójában...mindenesetre azon szerencsések közé tartozom, akik megismerhették az igazi énjét...a csupaszív, állandóan pörgős, gyorsan beszélős:)segítőkész, mindig vidám Anitát(L)
Szóval jól sikerült a tegnapi dariusos névnap ünneplés, és még olyanok is jól érezték magukat, akiknek nem annyira a retro meg a latin zene a mindenük...:P
mi mindenre képes a pia(ugye Hajni..:D)
Más téma: össze kéne szednem magam végre, mert még több mint egy hetem hátra van a vizsgaidőszakból...:(
az a baj, hogy a hátam közepére sem kívánom a tanulást. Melindával meg is beszéltük, hogy kinőttünk mi már abból a korból, amikor az ember tanulni tud:D nekünk már nem megy...ahogy öregszünk, egyre szarabb lesz...XD
Most viszont lassan készülődnöm kell: ha minden igaz, átjön Rita barátnőm, akit már hónapok óta nem láttam, és nagyon kíváncsi vagyok már mi van vele=)
Szép estét mindenkinek!
Szóval jól sikerült a tegnapi dariusos névnap ünneplés, és még olyanok is jól érezték magukat, akiknek nem annyira a retro meg a latin zene a mindenük...:P
mi mindenre képes a pia(ugye Hajni..:D)
Más téma: össze kéne szednem magam végre, mert még több mint egy hetem hátra van a vizsgaidőszakból...:(
az a baj, hogy a hátam közepére sem kívánom a tanulást. Melindával meg is beszéltük, hogy kinőttünk mi már abból a korból, amikor az ember tanulni tud:D nekünk már nem megy...ahogy öregszünk, egyre szarabb lesz...XD
Most viszont lassan készülődnöm kell: ha minden igaz, átjön Rita barátnőm, akit már hónapok óta nem láttam, és nagyon kíváncsi vagyok már mi van vele=)
Szép estét mindenkinek!
2009. június 3., szerda
Perfetto??
Hmm,mondtam én,hogy nem vagyok egyszerű eset...:)
Májusban írtam először és utoljára,de nem fejeztem ám be!Itt vagyok!
Időközben kezdetét vette a nyár,ami azt is jelenti(számomra)hogy vége a 2008/2009-es futballszezonnak:(
hüpp-hüpp:( aki olvasója lesz a blogomnak,hamar rá fog jönni, mit is jelent a foci a mindennapjaimban(baromi sokat). szóval vége az évadnak, és mindenképpen meg kell emlékeznem róla, mert csapatom, a Barcelona olyan szezont zárt, amit nagyon nehéz szavakba önteni...azért megpróbálkozom vele:)
Elöljáróban annyit, hogy 6. éve, 2003 óta vagyok lelkes és hűséges szurkolója a klubnak. Különösebb oka nincs, amiért őket választottam, ha mégis mondanom kell valamit, akkor azt mondom, hogy nagyon megfogott a gyönyörű mez...hát igen, az azulgrana - egy színkombináció, ami semmi máshoz nem hasonlítható...
A focit -mióta az eszemet tudom - szeretem, nézem, figyelemmel követem. Egészen a megyei szintűtől az elitfutballig. Nyilván ha szórakozni akarok, minőségi focit nézek, de öcsém jóvoltából a helyi ificsapat meccseit is mindig megnézem. Mindkét szinten csodálatos a játék: a legjobbak azért, mert fantasztikus futballélményt adnak, a fiatal srácok meg azért, mert ők még a JÁTÉK miatt űzik ezt a gyönyörű sportot.
Szóval a Barca: mióta drukker vagyok, a csapat kétségkívül a legszebb, legsikeresebb, mindenben "leg" évét zárta. Én meg amellett, hogy irtó boldog vagyok miattuk, időről időre azt kérdem magamtól: ha a világon nem létezik a tökéletesség, akkor ez a szezon mi volt?????????
Ha nincs olyan, hogy mindenben a legjobb egy csapat, akkor most miért nem találok keresve sem hibákat????
*19. bajnoki cím a La Ligában. Történelmi, 6-2-es győzelem az El Clásicón.
*25. Copa del Rey trófea. A Barca a legeredményesebb csapat a kupa történetében. (a madridisták gyakran és szívesen jegyzik meg, hogy ez az egyetlen sorozat, amiben a Barca megelőzi a Realt. Ez tény, de ettől még sok más -nem számszerűsíthető - dologban is jobbak vagyunk...)
*3. Bajnokok Ligája serleg. Fantasztikus döntő Európa egyik legjobb csapata ellen.
PLUSZ: számtalan emlékezetes meccs, gyönyörű gól, feledhetetlen pillanat...
Ha valamikor, hát most elhiszem, hogy NiNcS LeHeTeTlEn...:) köszönöm a csapatnak, hogy ezt az élményt megadták nekem.
Nemrég néztem meg videón a Camp Nou-beli fiesztát:)hát mondhatom, óriási parti volt és baromira irigylem azokat a szerencsés katalánokat és kevés nem katalánt, akik ott voltak, látták, hallották, érezték...azt, amit csak Barca-szurkoló érezhet(L)
A srácok nyitott buszokon járták be Barcelonát. A kikötőből indultak, aztán végiggurultak a Plaza Catalunyán, voltak persze a Canaletesnél is, és amerre jártak, gránátvörös-kékbe öltözött a város, gyönyörűséges látvány volt=)
10 órakor megtelt Európa legnagyobb stadionja, és lassan megérkezett a díszmenet is.
A fiúkat egyesével szólították a gyepre, mindenkit hatalmas éljenzés és taps fogadott. Ini, Victor, Puyol és Xavi hozta ki az ezüsttrófeát. Megszólalt a "we are the champions..."
"Nincs jobb dolog, mint Barcásnak lenni." -----nem volt szerintem, aki nem így érezte:)
Ezután Pep és a csapattagok egyenként szóltak a publikumhoz. A legjobban Leo lepett meg, szerint picit tú sokat ivott a drága, mert elég furán mozgott:) meg ordibált is, ami nem jellemző rá:)
persze nem gáz, ha valaki, ő ihat nyugodtan...az Aranylabdát már kb. készíthetik neki Párizsban!
Sok beszédnek sok az alja, a srácok is úgy érezték, hogy elég, és következett a tiszteletkör a 3 trófeával. Majd az ünnep zárásaként a gyönyörű tűzijáték=)
Csak remélem, hogy egy nap élőben is átélhetek valami hasonlót...
Hát így zárult a 2008/09-es évad, ami nálam kiérdemelte a "stagione perfetto" címet. Tuti, hogy örökre emlékezni fogok rá...
Sorry, hogy kicsit nyálasra sikerült a befejezés, de szerintem aki volt valaha is szurkolója egy focicsapatnak, az most megérti az érzéseimet:) mindenkinek szívből kívánom, hogy élje át ezt!
Most viszont megyek, mert holnap utazom fel Győrbe vizsgázni, és még sok dolgom van addig:)
Aki tud, szurkoljon, kéne most egy 5ös közbeszerzésből, hogy a jó átlagról szőtt álmaim megmaradjanak:D
Szép napot mindenkinek!
Májusban írtam először és utoljára,de nem fejeztem ám be!Itt vagyok!
Időközben kezdetét vette a nyár,ami azt is jelenti(számomra)hogy vége a 2008/2009-es futballszezonnak:(
hüpp-hüpp:( aki olvasója lesz a blogomnak,hamar rá fog jönni, mit is jelent a foci a mindennapjaimban(baromi sokat). szóval vége az évadnak, és mindenképpen meg kell emlékeznem róla, mert csapatom, a Barcelona olyan szezont zárt, amit nagyon nehéz szavakba önteni...azért megpróbálkozom vele:)
Elöljáróban annyit, hogy 6. éve, 2003 óta vagyok lelkes és hűséges szurkolója a klubnak. Különösebb oka nincs, amiért őket választottam, ha mégis mondanom kell valamit, akkor azt mondom, hogy nagyon megfogott a gyönyörű mez...hát igen, az azulgrana - egy színkombináció, ami semmi máshoz nem hasonlítható...
A focit -mióta az eszemet tudom - szeretem, nézem, figyelemmel követem. Egészen a megyei szintűtől az elitfutballig. Nyilván ha szórakozni akarok, minőségi focit nézek, de öcsém jóvoltából a helyi ificsapat meccseit is mindig megnézem. Mindkét szinten csodálatos a játék: a legjobbak azért, mert fantasztikus futballélményt adnak, a fiatal srácok meg azért, mert ők még a JÁTÉK miatt űzik ezt a gyönyörű sportot.
Szóval a Barca: mióta drukker vagyok, a csapat kétségkívül a legszebb, legsikeresebb, mindenben "leg" évét zárta. Én meg amellett, hogy irtó boldog vagyok miattuk, időről időre azt kérdem magamtól: ha a világon nem létezik a tökéletesség, akkor ez a szezon mi volt?????????
Ha nincs olyan, hogy mindenben a legjobb egy csapat, akkor most miért nem találok keresve sem hibákat????
*19. bajnoki cím a La Ligában. Történelmi, 6-2-es győzelem az El Clásicón.
*25. Copa del Rey trófea. A Barca a legeredményesebb csapat a kupa történetében. (a madridisták gyakran és szívesen jegyzik meg, hogy ez az egyetlen sorozat, amiben a Barca megelőzi a Realt. Ez tény, de ettől még sok más -nem számszerűsíthető - dologban is jobbak vagyunk...)
*3. Bajnokok Ligája serleg. Fantasztikus döntő Európa egyik legjobb csapata ellen.
PLUSZ: számtalan emlékezetes meccs, gyönyörű gól, feledhetetlen pillanat...
Ha valamikor, hát most elhiszem, hogy NiNcS LeHeTeTlEn...:) köszönöm a csapatnak, hogy ezt az élményt megadták nekem.
Nemrég néztem meg videón a Camp Nou-beli fiesztát:)hát mondhatom, óriási parti volt és baromira irigylem azokat a szerencsés katalánokat és kevés nem katalánt, akik ott voltak, látták, hallották, érezték...azt, amit csak Barca-szurkoló érezhet(L)
A srácok nyitott buszokon járták be Barcelonát. A kikötőből indultak, aztán végiggurultak a Plaza Catalunyán, voltak persze a Canaletesnél is, és amerre jártak, gránátvörös-kékbe öltözött a város, gyönyörűséges látvány volt=)
10 órakor megtelt Európa legnagyobb stadionja, és lassan megérkezett a díszmenet is.
A fiúkat egyesével szólították a gyepre, mindenkit hatalmas éljenzés és taps fogadott. Ini, Victor, Puyol és Xavi hozta ki az ezüsttrófeát. Megszólalt a "we are the champions..."
"Nincs jobb dolog, mint Barcásnak lenni." -----nem volt szerintem, aki nem így érezte:)
Ezután Pep és a csapattagok egyenként szóltak a publikumhoz. A legjobban Leo lepett meg, szerint picit tú sokat ivott a drága, mert elég furán mozgott:) meg ordibált is, ami nem jellemző rá:)
persze nem gáz, ha valaki, ő ihat nyugodtan...az Aranylabdát már kb. készíthetik neki Párizsban!
Sok beszédnek sok az alja, a srácok is úgy érezték, hogy elég, és következett a tiszteletkör a 3 trófeával. Majd az ünnep zárásaként a gyönyörű tűzijáték=)
Csak remélem, hogy egy nap élőben is átélhetek valami hasonlót...
Hát így zárult a 2008/09-es évad, ami nálam kiérdemelte a "stagione perfetto" címet. Tuti, hogy örökre emlékezni fogok rá...
Sorry, hogy kicsit nyálasra sikerült a befejezés, de szerintem aki volt valaha is szurkolója egy focicsapatnak, az most megérti az érzéseimet:) mindenkinek szívből kívánom, hogy élje át ezt!
Most viszont megyek, mert holnap utazom fel Győrbe vizsgázni, és még sok dolgom van addig:)
Aki tud, szurkoljon, kéne most egy 5ös közbeszerzésből, hogy a jó átlagról szőtt álmaim megmaradjanak:D
Szép napot mindenkinek!
2009. május 28., csütörtök
infine=)
Azaz végül...vagy végre?:)
Nem tudom összeszámolni, hány alkalommal akartam blogba kezdeni, de eddig sose jött össze. Fáradtság, lustaság, félelem a sikertelenségtől...
Nem állítom, hogy most sikeresen összejön, de drága Barátnőm, Ancsa blogját olvasgatva megjött a kedvem, és mert még mindig imádok írni. Nos, remélem élvezhető lesz a stílusom..:)
És mi is lesz a mondanivalóm fő vonala? Ahogy a címem látjátok: "Non esiste la felicitá, ma...esistono momenti di felicitá..." magyarul----"nem létezik a boldogság, csak boldog pillanatok..."
ebben nagyon mélyen hiszek. Nincs egy összefüggő, nagy boldogságérzés, amit elérhetne az ember, csupán apró, boldog pillanatok vannak, és arra kell törekedni hogy ebből minél több legyen.
Erről fog szólni a blogom is, mindennapjaim apró, de boldog mozzanatairól, szeretetről, szerelemről, barátokról, sikerről, és olyan apró örömökről, mint egy finom vanília fagyi, egy szép napsütéses nap, vagy egy baromi jól sikerült buli=)
A világ, ahogy azt egy boldogságkereső 20 éves lány látja! És aki, ha kedve tartja, esetenként angolul vagy olaszul fog megnyilvánulni, de nézzétek el nekem...
Nem tudom összeszámolni, hány alkalommal akartam blogba kezdeni, de eddig sose jött össze. Fáradtság, lustaság, félelem a sikertelenségtől...
Nem állítom, hogy most sikeresen összejön, de drága Barátnőm, Ancsa blogját olvasgatva megjött a kedvem, és mert még mindig imádok írni. Nos, remélem élvezhető lesz a stílusom..:)
És mi is lesz a mondanivalóm fő vonala? Ahogy a címem látjátok: "Non esiste la felicitá, ma...esistono momenti di felicitá..." magyarul----"nem létezik a boldogság, csak boldog pillanatok..."
ebben nagyon mélyen hiszek. Nincs egy összefüggő, nagy boldogságérzés, amit elérhetne az ember, csupán apró, boldog pillanatok vannak, és arra kell törekedni hogy ebből minél több legyen.
Erről fog szólni a blogom is, mindennapjaim apró, de boldog mozzanatairól, szeretetről, szerelemről, barátokról, sikerről, és olyan apró örömökről, mint egy finom vanília fagyi, egy szép napsütéses nap, vagy egy baromi jól sikerült buli=)
A világ, ahogy azt egy boldogságkereső 20 éves lány látja! És aki, ha kedve tartja, esetenként angolul vagy olaszul fog megnyilvánulni, de nézzétek el nekem...
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
